Kamarás István OJD honlapja

Üdvözlöm honlapom olvasóit! Megismerhetik "profilomat" (Önéletrajz, alább), oktatási tevékenységermet (Oktatás), az Ember- és erkölcsismeret tantárggyal és az erre felkészítő egyetemi képzéssel kapcsolatos tevékenységemet (Emberismeret és etika), néhányat szakmai írásaimból (Tanulmány), irodalmi műveimből (Irodalom), aktuális dolgaimat (Aktuális események), közéleti szereplésemet (Közszereplés), írásaim bibliográfiáját és írásaim kritikai visszhangját (Bibliográfia--Reflexiók), valamint az is megtudhatják, hogy mit is jelent nevem mellett az OJD (OJD). Nos hát akkor -- Bulgakovval szólva -- "Utánam, olvasó!"

Kamarás István OJD (istvankamaras3@gmail.com)

Greetings to the reader at my homepage!

At the ENGLISH language menu, you can read my CV in English, and you can find a list of my most important pieces of writtings in English. Besides, one can read in English the summaries of my books, other works and essays, all made in Hungarian.  Well, now -- I can invite you by the words of Michail Bulgakov -- "Just follow me, distingueshed Reader!"

István Kamarás OJD (istvankamaras@gmail.co)

 Önéletrajz: 1941-ben születtem Munkácson. A budai József Attila Gimnáziumban érettségiztem kitűnő eredménnyel. 1966-ban végeztem az ELTE magyar-könyvtár szakán. Harmadéves koromtól tagja voltam a politikai botrányt okozott egyetemi irodalmi folyóirat, a Tiszta Szívvel szerkesztőségének. A Marxizmus-lelinizmus Esti Egyetem esztétika szakosítóját, majd az ELTE szociológia szakát végeztem el.  1971-ben védtem meg  A munkások és az olvasás című egyetemi doktori disszertációmat. 1997-ben Olvasatok című könyvemmel Ph.D. fokozatot szereztem. 2000-ben vallásszociológiai témájú könyvemmel (Krisnások Magyarországon) habilitáltam. 1976-ben a munkások művelődésével kapcsolatos kutatói és publicisztikai tevékenységemért SZOT-díjban részesültem. Olvasás- és irodalomszociológiai tevékenységemért 1993-ban Szinnyei József díjat szociográfiai munkásságomért 2003-ban Szabó Zoltán díjat kaptam. 2002-2004-ig részesültem Széchenyi István ösztöndíjban. Három alkalommal nyertem el OTKA-pályázatot. 2008-ban szereztem akadémiai doktori címet Az irodalmi mű befogadása című disszertációm megvédésével.

           Első munkahelyem a MTA Könyvtárának levéltári csoportja volt. 1968-tól 1985-ig az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központjának olvasáskutatási osztályán dolgoztam, amelynek hét éven keresztül vezetője is voltam.  Tucatnyi szociológiai és szociálpszichológiai kutatások keretében vizsgáltam a munkások és az értelmiségiek olvasási szokásait, az olvasói ízlést és az irodalmi művek befogadását. Fél tucat könyvem és több tucat tanulmányom jelent meg ebben a témakörben. 1985-ben átkerültem a Vitányi Iván vezette Művelődéskutató Intézetbe, ahol vallásszociológiával kezdem el foglalkozni, nevezetesen az egyházközségek és a katolikus kisközösségek működésével és a papi pálya konfliktusaival, elsősorban szociográfiai módszerekkel. 1990 és 1995 között az Országos Közoktatási Intézetben végeztem kutató és fejlesztő tevékenységet a vallástan, embertan és erkölcstan szakreferense. Én dolgoztam ki a Nemzeti Alaptantervbe bekerülő emberismeret tárgyat, s ehhez tantervet, tantárgyi útmutatót, tankönyvet és tanári segédkönyvet készítettem. 1972-től tanítottam különböző főiskolákon és egyetemeken: művelődés-, olvasás-,  művészet-, irodalom- és vallásszociológiát és  embertant. 1996-tól 1998-ig a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Intézetében egyetemi docensként oktattam pedagógiai filozófiát, embertant, művészet- és vallásszociológiát. 1999-től 2010-ig a Pannon Egyetemen dolgoztam mint habilitált egytemi docens. Megalapítottam az Antropológia és Etika tanszéket, majd akkreditáltattam és elindítottam az etika, ember- és társadalomismeret tanári, valamint az ember-, erkölcs- és vallásismeret szakirányú továbbképzési szakot, továbbá részt vettem a szabadbölcsész alapszak és az ember és társadalom műveltségterületi tanár mesterszak alapításában és indításában. 2010. szeptember 1-től nyugdijas vagyok; vallásszociológia, művészetszociológia, embertan, vallástudomány kurzusokat tartok volt munkahelyemen, valamint a veszprémi katolikus hittudományi főiskolán és az evangélikus egyetemen. Homor Tivadarral Vörös Klárával közösen írt ember- és erkölcstan tankönyveinken kívül Milne Micimackó-könyveinek feldolgozását szolgálandó munkáltató tankönyvet készítettem.

         1975-től 1979-ig tagja voltam a Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységének szakszervezeti könyvtárában havonta találkozó, zömmel fizikai munlásokból álló Hetedikek nevű baráti körnek. 1976-ban kapcsolódtam bele az olvasótábor mozgalomba, 18 tábor szervezésében és vezetésében vettem részt, ebben a témában is több könyven és cikkem jelent meg. 15 éve működöm közre különböző - gyermek-, ifjúsági és kulturális - rádióműsorokban mint műsorvezető vagy szakértő.

         1965-ben jelent meg első novellám a Tiszatájban, 1969-től hallhatók a Magyar Rádióban hangjátékaim, melyek közül a gyermek számára készültek közül több részesült különböző díjakban. Első meseregényem (Sárkányos mese igazából) kiadása mellett Kormos István tette le a voksot, a másodikat (Bumbala) Janikovszky Éva támogatta. „Felnőtt” regényemen (Megjelöltek) kívül tíz szociográfiám jelent meg és Varga Csabával közösen írt utópiám (Reformvár).  Németh István Péterrel írt misztériumjáték kötetem (Origósdi) is kiadásra került. Hangjátékaimmal több ízben nyertem különböző hazai és nemzetközi díjakat. Szépirodalmi írásaim elsősorban a Kincskereső, Tiszatáj, Jelenkor, Új Forrás, Napjaink, az Új Forrás és a Vigilia folyóiratokban jelentek meg. Az 1998-ban  megjelent Csigamese című  mesekönyvem  a magyarországi IBBY szervezete díját kapta. Világverseny a berekben című mesekönyvem az 1999-ben, Ipiapi atya című regényem 2000-ben, Kalamona-kalamajka című mesekönyvem pedig 2004-ben volt könyvheti kiadvány. Legutóbbi irodalmi műveim a Betlehembe kéne menni és a Jézus-projektum.

          1973-76-ig voltam a MTA Művelődéskutatás Bizottságának titkára, 1976-78-ig a Mozgó Világ szerkesztő bizottságának tagja, 1984-88-ig az Országos Pedagógiai Intézet Irodalomtanítási Bizottságának tagja, 1993-2005-ig az Iskolakultúra rovatvezetője, 1997-2002-ig Magyar Szociológiai Társaság Vallásszociológiai szakosztályának elnöke, 1988-1992-ig a Nemzeti Alaptanterv Ember és társadalom munkacsoportjának tagja és a  NAT Emberismeret fejezetének szerzője,1994-2004-ig a Zsinati Klub elnöke, 2006-2008-ig az Emberismeret és Etika Tanárok Egyesületének alelnöke, 2000-től vagyok a Mérleg, 2003-tól a Tudor Alapítvány kuratóriumának tagja, 2004-től 2010-ig a Pax Romana alelnöke.

            Feleségem, Kézdi Ágnes kiváló könyvtáros és gimnázumi magyartanár. Nyugdíjba vonulásáig a Veres Pálné Gimnáziumban működött;  szárnyai alatt neves írók, költők, irodalmárok, irodalomtanárok, lelkészek és közéleti emberek nőttek föl. Sok másfajta támogatása és inspirálása mellett ő kalauzolt Bulgakov főművéhez. Két gyermekünk és hat unokánk van. Kinga lányom remek családanya és kézműves, vőm, Nagy Tibor villamosmérnök és műszaki menedzser. Bálint fiam és menyem, Klemm Gabriella nagyszerű építészek és könyveim illusztrátorai. Hat unokám tudományokban és művészetekben egyaránt remekel. Fogadott fiúnk, Géza, a Fővárosi Állatkert délamerikai tapírja.  

ld. még:   

szochalo.hu/archivumbol/hireink/article/101535/1566/starttime/1041375600/endtime/31535999/ - 42k